LÉLEKNEK

Az alábbi eszközök elérhetőek egyéni konzultációban, valamint rendszeres workshopok 
és elvonulások programjaiban is szerepelnek. 

(Csoportos alkalmak elérhetőek az Események menüpontban.)

Ultrarövid terápia - ameddig a Lélek enged...

Gyors, mély, hatékony.
Egy találkozás. Egy téma. Egy mély felismerés.

Az Ultrarövid Terápia egy különleges, egyszerűségében is mély önismereti módszer. 
Nem a múlt végtelen elemzésére épít, hanem arra, hogy itt és most megértsük: mi az, ami valójában bennünk történik. Egy alkalommal, egy konkrét témával dolgozunk. Olyan témával, amely már régóta feszít, vagy éppen most vált fontossá… és amiről talán még magunknak sem tudjuk megfogalmazni, mi is benne a nehéz.

A módszer abban is támogat, hogy a sok réteg, szerep és címke mögül újra láthatóvá váljunk.
Nem csak a konzulens, hanem önmagunk számára is.

Mi történik egy UT alkalmon?
Az UT egy érzékeny, figyelem alapú folyamat.
A konzulens teljes jelenlétében, ítélkezés nélkül segít rálátni arra, hogy mi az, ami valójában elakadt.
Nem elemzi túl, és nem magyarázza meg helyetted az életedet. Egyszerűen csak finomhangol.
Visszavezet ahhoz a ponthoz, ahol újra tudsz kapcsolódni Önmagadhoz.

Néha a legmélyebb sebek úgy karcolnak belénk mintázatokat, hogy észre sem vesszük. Nem történt "semmi", csak valamit nem kaptunk meg. Valami hiányzott. Az is lehet, hogy akihez kapcsolódik, észre sem vette - ő maga nem is tudja, mit indít el bennünk. Az UT teret ad annak, hogy mindez láthatóvá, érezhetővé váljon, és átírható legyen.

Mit adhat számodra az Ultrarövid Terápia?

• Tisztább rálátást Önmagadra

• Megkönnyebbülést egy régóta cipelt történet kapcsán

• Feloldást kapcsolati elakadásokban

• Érzelmi összerendeződést

• Visszakapcsolódást az érzékenységedhez - magaddal és másokkal

• Annak felismerését, hogy van választásod

• Azt az élményt, hogy nem vagy láthatatlan...

A módszer ereje az egyszerűségében rejlik: amit az UT-ben megérzünk, az elkezd mozogni. 
Ami megmozdul, az változni is tud.

Mi történik "odabent" egy sikeres alkalom után?
Sokan úgy írják le, mintha valami régi, nehéz réteg lehullana.
Mintha egy helyen kitisztulna a kép.
Mintha valami visszazökkenne a helyére.

Ez valójában a figyelem és a tudatosság mély rendező ereje.
A legnagyobb változás sokszor abból születik, amikor végre megengedjük, hogy láthatóvá váljunk - úgy igazán: címkék és ítéletek nélkül.

Kinek ajánlom az UT-t?
Mindazoknak, akik:

• Egy konkrét problémára szeretnének tisztán rálátni

• Elakadtak egy kapcsolati helyzetben

• Túl sokat gondolkodnak, de keveset éreznek

• Érzik, hogy "valami nincs a helyén"

• Túlterheltek, kimerültek, szétszórtak

• Szeretnének visszakapcsolódni a természetes érzékenységükhöz

• Egyszerűen kíváncsiak arra, ki él bennük a rétegek alatt...

Saját tapasztalat...
Az UT visszaadta az érzékenységemet.
Emlékeztetett arra, hogy minden nehézség mögött ott vannak azok a finom szálak is, amelyek megtartanak.
Arra, hogy sokszor nem a fájdalom nehéz — hanem az, hogy elzárjuk magunkat tőle.
És arra, hogy a valódi gyógyulás néha egyetlen felismeréssel el tud indulni.

Ha szeretnél ránézni egy helyzetre, kérdésre vagy érzésre - finoman, mélyen, megengedésben - szeretettel várlak egy UT konzultációra.

A családállításról - az én szűrőmön keresztül...

... nekem legelőször azt adta, hogy 30 év után el tudtam köszönni apukámtól, aki 1990-ben lépett ki. Nagyon-nagyon idő előtt, a "klasszikus" 48 éves korban. Amikor a 7x7 éves ciklusban az első nagy kör végéhez közeledünk.
Ilyenkor jönnek a nagy kérdések... ilyenkor van elég történetünk ahhoz ránézzünk az addig megélt életünkre és annak minőségeire. Erős időszak... Ha többé-kevésbé meg tudtuk élni az "én", majd később a "mi" vetületeit, akkor szépen tovább tudunk menni az anyagból a szellem felé, hogy a végén tiszta szívvel engedjük bele magunkat a Felszületés spiriáljába.
Ha ez a folyam megtörik, akkor nem a bölcsesség felé emelkedünk, hanem elkezdünk visszafelé kapaszkodni és csak azt látjuk és azt próbáljuk pótolni, ami a korábbi fázisokban kimaradt. Azonban az idő már nyomott hagyott rajtunk - mindenhol, mindenhogyan...
Ezért fontos fiatalként fiatalnak lenni: tapasztalni, próbálkozni, "hibázni"... ha ez megtörténik, akkor jó érzés lesz megpihenni valaki mellett és az Életet továbbadni. Elköteleződni valaki vagy valami mellett.
Az idő megy és az Élet kereke forog - akár megyünk vele, akár nem.

Visszatérve a család és lélekállítás rendszerére: 30 év után tudtam kimondani, hogy elengedlek. Hogy egyáltalán felfogtam, hogy elmentél és nem csak dolgozni, hanem úgy, hogy nem jössz vissza. És akkor és ott kapta meg a szívem azt a mondatot, amire minden felnőtt vágyik a szüleitől: büszke vagyok Rád.

Annyira elvarázsolt a módszer, hogy tudni akartam hogyan működik, így megtanultam. Tudtam, hogy az életem része lesz, mert tiszta, őszinte, szeretetteljes és igaz. Az egész rendszer. Nem is lehetne más, amikor benne vannak a természeti népek egyszerű tanításai, a vallásból érkező magasabb, spirituális nézőpont és tartalmazza a modern pszichológia eszközrendszerének elemeit is.

13 év alatt bennem is sokat formálódott.
Eleinte a hosszadalmas, több felvonásos Nagy Drámák mozgattak. Aztán idővel, Hellingert olvasva és nézve a csendes, transzformatív erőt láttam/látom benne.
Megértettem, hogy az első pár percben lezajló lélekmozgásban ott van minden a régi mintából, az oldó mondatokban és mozdulatokban ott van a gyógyulás és a végén, a rendezésekben ott van az új kezdetek lehetősége. Minden egyéb "csak" a megértéshez kell. Ha fent tudjuk tartani az egyensúlyt ezek között, akkor az állítások eredményei megszilárdul(hat)nak.
Az igazi kihívás ugyanis az új rendet megjeleníteni a valós életben... ehhez kell az igazi tudatosság. Az új mintákat csak addig vinni, amíg aktuális és látni azt, amikor "frissítésre" van szükség. A fejlődés útja (szerintem) a nyitottság, az éberség és a jelenlét.

Fontosnak tartottam eddig is, de most egy egészen más nézőpontú rendszert tanulva (Ultrarövid terápia) még előrébb került az, hogy csak addig a határig lehet (és érdemes) vinni mindenkit, amíg a lelke engedi. Hiába látom mi van még... tiszteletben tartani a védekező rendszert. Ez egyre inkább fókuszomba került. Az egészséges részünket erősítjük, nem a sebesültet véreztetjük ki...

Mindig van választásunk és van eszközünk arra vonatkozóan, hogy gyógyítsuk a sebeket.
A családi rendszerben sorsközösséget vállalunk mindenért. Együtt vagyunk a fájdalomban és együtt a szeretetben is. Ha kilépünk belőle (megtagadjuk), a tápláló gyökereinkről és az ősök erejéről vágjuk le magunkat. Ha maradunk, gyógyul(hat)unk - generációkon át: lefelé és felfelé is.