Mese a bátor tengelicéről

A bátor tengelice

A bátor tengeliceIszonyú hosszú tél volt.
Farkasordító hideg és rettentő sötét. Viharos szél kavarta a havat, egyik madár éhezett, a másik madár röptében fagyott meg. A rémült madarak a falu templomának eresze alá gyűltek: az erdőben már nem lehetett kibírni.Mindegyik sírt, jajongott, annyira fázott.
Akkor a sas, a madarak királya így szólt:
– Nincs mit tennünk, tüzet és fényt kell szereznünk valahonnan. Az emberek az égből hozták a tüzet. Megtehetjük mi is.
– Helyes! Jól beszél! Igaz! Bölcs beszéd! – csiripelték, csipogták, károgták, vijjogták mindenfelől az összesereglett madarak.Igen ám, de ki hozzon fényt és tüzet az égből?A sas azt bizonygatta, hogy ő király, ő nem mehet, a nagy madarak mindenféle kibúvót kerestek: egyiknek lefagyott a szárnya, a másik sántít a bal lábára, a harmadiknak hiányzik egy farktolla, a negyediknek… már nem is tudom, mi baja volt.A sas úgy döntött, hogy valamelyik apró madárnak kell erre a nagy feladatra vállalkoznia. A pinty azt mondta, hogy ő csak énekelni tud, a kanári azt, hogy ő gyenge és a többi is mondott valamit, hogy ne neki kelljen mennie.

Akkor előállt a tengelice, és félénken mondta:
– Én szívesen elmegyek. El is indult. Szállt egyenesen föl az égbe, szállt sokáig, végre a Nap közelébe ért.

Majdnem belepusztult szegény, de nem nyugodott addig, míg egy fényes napsugarat a csőrébe nem fogott. Majd megvakult a fénytől, a tolla pedig megperzselődött a forróságtól. De nem hagyta magát, repült kitartóan, vitte a didergő, sötét Föld felé a napsugarat.
A madarak gyülekezete már messziről érezte, hogy közeledik a tengelice az égi fénnyel, a meleget adó tűzzel. Érezték mindnyájan, mert enyhe szél kezdett fújni, világosabb lett a mennybolt, csöpögni kezdett az eresz, megolvadt a hó.A madarak nagy örömükben, hogy nem kell már fagyoskodniuk, észre sem vették a tengelice csupaszságát. Csak a szarka látta meg. Menten csörögni kezdett, a nagyobb madarak meg csúfondárosan nevettek a tengelicén.
Ám a kisebb madarak köréje gyűltek, és el kezdték öltöztetni.A pirók is adott neki egy tollat, a sárgarigó is. A feketerigó sem sajnált tőle egy farktollat, a vörösbegy pedig sapkát adott neki.A végén alig akadt madár, amelyik ne ajándékozott volna legalább egy kis tollpihét a kismadárnak, aki elhozta a meleget és a fényt.